INTERJÚ TASAKI MESTERREL

Leo Lipinski: Mikor született?

Tasaki sensei: 1933 január 20-án, Tokyoban. 1951. augusztus 15-én kezdtem a Goju-ryu karate edzéseket, jelenleg a GOJU KAI helyettes főigazgatója vagyok és a JKF hivatalos nemzeti instruktora.

Leo Lipinski: Milyen választásra lett volna módja, mikor az edzéseket elkezdte?

Tasaki sensei: boksz, és a karate más formái, azonban az iskolák nem voltak szigorúan megszervezve kiemelkedő nevek köré.

Leo Lipinski: Miért a karatét választotta?

Tasaki sensei: Sok volt az idegen akkoriban Tokyoban. Az önvédelem, és a hatásos harc kedvéért – gyakori volt az utcai verekedés, és nem akartam alulmaradni.

Leo Lipinski: Melyik iskolával kezdte, és miért?

Tasaki sensei: YAMAGUCHI SENSEI volt a tanárom, és ő volt máig az egyetlen tanárom. YAMAGUCHI elismert engem a kevés megmaradt tanítványai egyikének. Egyébként véletlenül választottam ezt a stílust. Korábban a GOJU KAI Asakusában volt, ugyanis ott élt YAMAGUCHI. Csak 7-8 tanítványa volt és YAMAGUCHI személyesen tanított. Emlékszem NAKANASHI senseire, aki rögtön YAMAGUCHI sensei után következett , nem tudom, ő hol van most. MIYAMA MOTOMASA, ONISHO KENICHIRO két másik szenior tanítvány volt.

Leo Lipinski: Milyen volt az edzés akkoriban?

Tasaki sensei: Ha a mostanihoz hasonlítjuk, akkor a mostani egy mennyország a régi pokolhoz képest. A mostani edzések jobban építenek a tudásra. Akkoriban az első 9-10 hónap alapozással, és az erőnlét intenzív építésével ment el, hogy majd tudjuk használni a technikákat. Az első 9 hónapban egyetlen karate technika sem került elő.

Leo Lipinski: Milyen volt ez az alapozó edzés?

Tasaki sensei: ugrások, felülések a tűrőképesség határáig. Sokan kiestek. Nem adott örömöt, és csak kevesen folytatták. Nagyon kevesen edzenek mostanában így.

Leo Lipinski: Milyen kiemelkedő dologra emlékszik?

Tasaki sensei: YAMAGUCHI sensei mindent együtt csinált a tanítványaival. Ha én most ezt csinálnám, nem lennének tanítványaim. Megtanultam, hogyan kell lélegezni, az alapvető karate technikákat. Ez az oka, hogy még az én koromban is több mint egyenlő tudok lenni a fiatalabb instruktorokkal.

Leo Lipinski: Ön nyerte meg az első GOJU KAI versenyt. Mi a véleménye az akkori és mai versenyekről? Mit gondol a változásokról?

Tasaki sensei: 1964-ben megnyertem a döntőt Tokyoban, Tokyot képviselve. A második verseny Wakayamában volt. Ott második lettem, a 3 évvel fiatalabb wakayamai HIRANO nyert. A második verseny évében létrejött Szövetség, és kérésére nem volt verseny egészen 13 évvel ezelőttig. A kumitében akkoriban nem volt pontrendszer, a DOJO KUMITE ment, és az összes, ma már tiltott technikák megengedettnek számítottak. A Szövetség 1965-ben jött létre és a DOJO KUMITE helyébe a pont kumite került a versenyeken. A GOJU KAI, WADO RYU, SHITO-RYU, SHOTOKAN hozta létre a Szövetséget. Én a pontrendszernél jobban a DOJO KUMITÉT szerettem tanítani. Azt tanítottam, amit tanultam. Amíg csak képes csinálni az ember a GOJU-RYU DOJO KUMITÉT, addig a többit lehet hozzá igazítani. Ha a GOJU-RYU DOJO KUMITÉben edzett valaki, akkor idős korára is tudja folytatni. A pontra menő küzdelemnél egészen más a helyzet: ha veszít az ember a gyorsaságából, oda az egész. A GOJU-RYU DOJO KUMITE alkalmazása olyan előnyt ad, amely nem függ attól, hogy mennyi idős az ember. A karatéban, ha hátra lép az ember, mindent elveszített (!!!). Oldalra kilépni, az rendben van. A fiatalok gyorsak, az idősebbek lassabbak. Ezért előre, bele kell lépni, amikor fogadja az ember a támadást. Ha csak a modern edzésformát műveli valaki, 30 év felett már korlátokba ütközik.

Leo Lipinski: Hogy látja, mi a karate helye a modern világban?

Tasaki sensei: Első sorban a szellemi, lelki erő a lényeg. Ez jelent igazi értéket ma, e nélkül a mai kicsinyes dolgok és ütköző értékek világában nagyon nehéz túlélni. Ehhez ad kitartást, hogy el tudjunk érni egy kitűzött célt.

Leo Lipinski: Mióta elkezdte a karatét, kellett-e már megvédenie magát?

Tasaki sensei: Számtalan esetben. Ezekre 30-40 éves korom körül került sor. Mostanában az emberek távol tartják magukat tőlem. Talán ösztönösen érzik, hogy így kell tenniük.

Leo Lipinski: Kik voltak a legnagyobb riválisai a kumitéban?

Tasaki sensei: Leginkább a felettem álló szeniorok közül kerültek ki, a szellemi és lelki nyomás miatt, amit magukból árasztottak. Különösen MAYAMA sensei. Ezt valószínűleg a sempai státuszuk iránt érzett tisztelet váltotta ki. A korombeliek, és a nálam fiatalabbak között nem találtam riválisra. Akkor már inkább Mr. NISHI és Mr. KISHI Wakayamából. Nagy hírük volt, de az első versenyeken nem vettek részt. Így sosem derült ki, hogy ki győzött volna. Mindketten még mindig edzenek a dojoikban, ők sem riválisok már, hiszen 20 évvel ezelőtt akartam őket felülmúlni.

Leo Lipinski: Melyek a kedvenc technikái?

Tasaki sensei: rúgás, haito és ura uchi

Leo Lipinski: Mit tart fontosnak, mikor tanít?

Tasaki sensei: A ragaszkodást, szeretetet a tanítványaimhoz. Megjegyzem a különbségeiket és megpróbálom kitalálni, melyiknek mi a legjobb, és megpróbálom tiszteletben tartani az egyéniségét. Fontosnak tartom a jó alapozást, az alapvető erőnlét felépítését.

Leo Lipinski: Minden nemzedéknek megvan a nagy karatékája. Tasaki sensei generációjában Ő maga és YAMAMOTO. Előtte és utána kik voltak azok?

Tasaki sensei: Ishihara Chiba, az első tanítványom különösen erős volt. Shugi Sugimoto a másik, Takahashi egy harmadik. És voltak még 5-6-an, akik ma már nem edzenek.

Leo Lipinski: Mit jelent az „oss”?

Tasaki sensei: Fontos japán értéket jelöl. OSS annyi, mint kitartani és elnyomni saját magad. Komolytalanul nem szabad használni. (Az Oshi Shinobu rövidítése)

Leo Lipinski: Összehasonlítva a GOJU KAIt a tradícionális GOJU-RYUval, elmondaná mi a különbség?

Tasaki sensei: Alapvetően nagyon kevés. Ha van különbség, akkor az egyes tanítványok és tanárok eltérő manírjai, amit a tanáraiktól eltanultak. Szükségtelen felszíni különbségek. A régi időkben Okinawán nem volt kumite, a kumite Japánban fejlődött ki. Csak nem régóta indult be a kumite Okinawán, most már verseny-kumitét csinálnak. A GOJU-RYU DOJO KUMITÉnek nagy a hírneve a hatékony volta miatt, és különösen nagy volt a régi iskola idejében. Ezt minden instruktor fejlesztette, hozzájárult és őrizte. Az ebben megőrzött központi gondolat egykor minden stílusban központi gondolatnak számított. MIYAGI senseitől eredeztetve van a GOJU-RYU DOJO KUMITE nagyon közel áll a katák végrehajtásához. A technikáknak a kumitéban is alkalmazhatóknak kell lenniük. Emlékeznünk kell a különbségre, ami a kata puszta formája és a kumite, küzdelem során történő tényleges alkalmazása között rejlik.

Leo Lipinski: Milyen a szervezeti háttér?

Tasaki sensei: A GOJU KAI 1965-ben alakult és még ugyanabban az évben csatlakozott a FAJKOhoz (a későbbi JKF-hez). Ezt eredetileg YAMAGUCHI sensei hozta létre, majd az évek múltán YAMAGUCHI kilépett és a GOJU KAI RENMEI GOJU KAI-ként működött tovább. UJITA volt az elnök. A JKF GOJU KAI képviseli a hivatalos GOJU-RYUt Japánban és Okinawán.

Leo Lipinski: Milyen különleges eseményekre emlékszik?

Tasaki sensei: Az asakusai dojoban történt, a háborút követő erőszakkal teli években. Amikor a tanítvány fekete övért vizsgázott, ki kellett mennie az utcára, meghajolnia az első szembejövő előtt, és megverekednie vele, amíg össze nem esett. Visszalépni nem lehetett. Persze ez ma már nem járja.

Leo Lipinski: Milyen kapcsolat áll fenn Ön és Gogen YAMAGUCHI későbbi szervezete között?

Tasaki sensei: Semmilyen. Mint említettem, Gogen sensei volt mindig az egyetlen tanár számomra. Fiának, Goshinak sempai-a voltam. Még mindig baráti kapcsolatban állunk, azonban szervezeteink különállóak.

Az interjú fordítását Penderik Zsolt sensei bocsátotta rendelkezésünkre 2006-ban.